A lelki szemeim előtt ott lebegsz még mindig,Magam előtt látom arcod,s mosolyod,Amit feledni sose fogok,Mért nem tudlak feledni már,Te lány!!!

 Sötétségbe bujdostam,lelkem mélyén mindig ö rá gondoltam,De már csak az arcát láttam,Mert mindene feledésbe merült ,A szívemből már eltűnt.

 Magányba burkolva élem napjaim,Figyelem mi történik körülötem,Csak figyelek és tanulok hibáimból,De meg tanultam egyet!Ne adj oda mindened.

 A lelkem tört össze,S szívem egy napon,Mért fáj enyire szeretni,Miért nem mulik a fájdalom,Még mindig róla álmodom.