A csillagok fénye beragyogja arcod,S mosolyod,A hold szemébe látom bánatod,A csillagok fénye rád ragyogott,A szívünk buja vele eltávozott.  

 "Talán egyszer mosolya szívedig hatolt... Talán egyszer minden gondolatod az övé volt.. Talán egyszer mindened volt a léte... Talán egyszer... még mindig meghalnál érte..."

 A szép szemét néztem,Hallgattam beszédét,Kedvességét,Figyeltem zavarát,Gondolatát,Elképzeltem csókját,De mit is akarhat tőlem-e lány?    

 A lelki szemeim előtt ott lebegsz még mindig,Magam előtt látom arcod,s mosolyod,Amit feledni sose fogok,Mért nem tudlak feledni már,Te lány!!!

 Ma láttam egy lányt,Arca tele szomorúság,De mosolygásba fordult át,Szívem újra megdobbant hát,Egy szomorú délután.   

 A szívem tört össze egy napon,Megtört lelkem csak rá gondolt,Minden hajnalon,A mosolya meg fakult,S bánatba fordult egy nappalon.      

 Hol van az a lány,Mikor látom újra és újra,Hol van az a mosoly,Amit ha meglátok,Mosolyra fakadok újra és újra.   

Haza várlak minden nappalon és éjszakán,Vártam mikor érsz már hozzám,A mosolyod rabul ejtett már.

 Várom a pillanattot hogy veled lehessek,Várom hogy újra lássalak,Érezzelek,Csókra éhes szád újra csókoljon hát.

 Egy borus délután megláttam egy lányt,Szemébe csilogást,Arcán mosolygást,A tekintette elárult,A beszéde varázslatba fordult,De megszerettem ezt a lányt!!!                                    …

 A mosolyod börtönében élek,A szívedbe már bele férek,Mert fontos vagyok néked,s csak remélek,Hogy egy nap a szívedbe teljesen bele férek.

Tőled lett szép az életem,Ha életem minden percét veled tölthetem,Mert boldog vagyok ha veled vagyok,Látom gyönyörű mosolyod.